Az Incoterms a fuvarparitás meghatározására szolgáló nemzetközi szabvány, egy sor nemzetközi szabály, amely a leggyakrabban használt kereskedelmi kifejezéseket értelmezi. Az Incoterms alkalmazása az értékesítési és vásárlási szerződésekre megkönnyíti a globális kereskedelmet és segíti a különböző országokban működő partnereket abban, hogy megértsék egymást.
A globális üzletkötés bonyolult lehet. Több érdekelt féllel, többféle szállítási mód gyakran szükséges egy termék mozgatásához, és a vámeljárásoknak való megfelelésre, a szállítóknak sok részletet kell tisztázniuk, mielőtt egy szállítmányt berakodnak egy hajóra.
Itt jönnek képbe az Incoterms szabályok. Ezek a szabályok útmutatóként szolgálnak a globális áruszállítás számos aspektusához, de elsősorban arra irányulnak, hogy a szállítmány eladójának és vevőjének kötelezettségeit a költségekkel és a kockázattal kapcsolatban kezeljék a berakodásig és a tranzit során.
Fuvarparitás jelentése
A globalizáció korában, amikor a nemzetközi kereskedelem egyre nagyobb szerepet játszik a világgazdaságban, elengedhetetlen a kereskedelmi tranzakciók alapjait képező fogalmak tisztázása. Ezen alapfogalmak egyike a fuvarparitás, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az áruk határokon átnyúló szállításában. De mit is jelent pontosan a fuvarparitás, és miért olyan fontos a nemzetközi kereskedelemben?
A fuvarparitás, más néven szállítási feltétel, egy előre meghatározott kereskedelmi kifejezés, amely az eladó és a vevő közötti áruk szállításával kapcsolatos kötelezettségeket, költségeket és kockázatokat határozza meg. Ezek a feltételek nem csak hogy elősegítik a zökkenőmentes és hatékony üzleti tranzakciókat, de világszerte egységesítik a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat is, lehetővé téve a kereskedők számára, hogy pontosan megértsék és előre kalkulálják a szállítási folyamat során felmerülő kötelezettségeiket.
Fontos különbség, hogy a fuvarparitás a költségeket és a kockázatot osztja meg, a tulajdonjog átruházását viszont nem rendezi, azt az adásvételi megállapodás tartalmazza.
Az Incoterms, vagyis a Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek, egy globálisan elismert szabvány, amely a fuvarparitásokat részletezi, és segít tisztázni az eladók és vevők közötti felelősségmegosztást a nemzetközi szállítási folyamatokban. Ebben a cikkben részletesen is bemutatjuk az Incoterms különböző típusait, és hogy ezek hogyan alkalmazhatók a gyakorlatban a sikeres és zökkenőmentes nemzetközi kereskedelmi tranzakciók érdekében.
Incoterms jelentése
Az „Incoterms” kifejezés a nemzetközi kereskedelmi feltételek tömör megfogalmazása. Először 1936-ban használták annak a 11 szabálynak a leírására, amelyek meghatározzák az egyes felek felelősségét a nemzetközi ügyletekben.
Miért használjuk az Incoterms szabályokat
„Az Incoterms lehetővé teszi a szabványosított technológia alkalmazását és kiküszöböli a nyelvi kifejezések következetlenségének kockázatát”
– mondja Phil Denning, a Kuehne + Nagel amerikai tengeri logisztikai és műveleti alelnöke.
„Ezenkívül egyértelműen meghatározzák az eladó és a vevő költség- és kockázatfelelősségét, valamint a vámeljárásért, az első és utolsó mérföld szállításáért és a biztosítási fedezetért való felelősség hozzárendelését.”
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 1936-ban tette először közzé az Incoterms szabályokat, és a szabályokat körülbelül ötévente frissítik. A legutóbbi változtatásokat 2020-ban hajtották végre.
A szállítók számára jó ötlet rendszeresen frissíteni az Incoterms ismereteket annak érdekében, hogy mindig naprakészek legyenek a legfrissebb változásokkal és előírásokkal kapcsolatban. Az Incoterms alkalmazása előnyöket és hátrányokat is magával hozhat, valamint bizonytalanságot is okozhat.
Legfrissebb Incoterms szabályok
EXW paritás jelentése
EXW – Ex Works (üzemből)
Amikor az árukat értékesítik, az eladó felelős a csomagolásért és az áruk elérhetővé tételéért a vevő számára. A vevő felelős az áruk átvételéért és minden, a szállítással, exportálással és importálással kapcsolatos költségért. Az eladó nem vállal felelősséget az árukért, miután a vevőt értesítették, hogy azok átvehetők.
FCA paritás jelentése
FCA – Free Carrier (Költségmentesen a fuvarozónak átadva)
Az eladó felelős az áruk elérhetővé tételéért egy előre megegyezett helyen, mint például egy raktár vagy szállítási terminál. Ha az árukat nemzetközi szállítás előtt meg kell mozgatni, az eladó felelős a szállítás megszervezéséért és kifizetéséért, valamint az áruk vevő által választott szállítási eszközre történő felrakodásáért.
Az eladó felelős továbbá az exportra történő áruvámkezelésért és az exportdíjak kifizetéséért. Ekkor a vevő vállalja a felelősséget az árukért, és a szállításra történő felrakodást követően a fuvarlevéllel kell ellátnia az eladót. Az FCA a légi szállításnál is jól alkalmazható; arról, hogy mely Incoterms-szabályok illenek a légi szállítmányozáshoz, külön összefoglalót írtunk.
CTP paritás jelentése
CTP – Carriage Paid To (Szállítás fizetve a meghatározott rendeltetési helyig)
Az eladó felelős az áruk csomagolásáért és szállításáért a nemzetközi fuvarozóhoz, az export és vám költségek fedezéséért, valamint a nemzetközi szállításért.
Bár az eladó fizeti a nemzetközi szállítás költségét, a veszteség vagy kár felelőssége a vevőre hárul, miután az áruk átadásra kerültek a nemzetközi fuvarozónak.
CIP paritás jelentése
CIP – Carriage and Insurance Paid to (Szállítás és biztosítás fizetve)
A CTP szabályban foglaltakon túl a CIP Incoterms előírja, hogy az eladónak fedeznie kell az áruk tranzitjára vonatkozó biztosítási díjakat. Egyes vállalatok úgy döntenek, hogy a biztosítást az áruk értékének 110%-ára fedezik. Azonban az eladó és a vevő megállapodhatnak a szállítmányra vonatkozó konkrét biztosítási összegben is.
DAP paritás jelentése
DAP – Delivered at Place (Helyszínre leszállítva)
Ez a szabály kimondja, hogy az eladó felelős az áruk egy előre megegyezett helyre történő szállításáért, a kivitelre és szállításra felmerülő összes költség és kockázat viseléséért, valamint a szállítás során felmerülő kockázatokért egészen addig, amíg az áruk el nem jutnak a vevő által kiválasztott célállomásra.
Ekkor minden felelősség a vevőre száll, beleértve az áruk kirakodásának költségeit és folyamatát, valamint az importvámok, adók és vámkezelési díjak kifizetését.
DPU paritás jelentése
DPU – Delivered at Place Unloaded (Helyszínre szállítva, kirakodva)
Amikor a szállítmány megérkezik a célállomásra, az eladó felelős az áruk kirakodásához szükséges erőforrások biztosításáért a vevő számára. Miután az összes áru kirakodásra került, a vevő felelős az importvámok, adók és vámkezelési díjak kifizetéséért.
DDU paritás jelentése
DDU – Delivered Duty Unpaid (Vámfizetés nélkül leszállítva)
Az Incoterms szabályok között a DDU, vagyis a Delivered Duty Unpaid (Vámfizetés Nélkül Leszállítva) egy olyan kereskedelmi feltétel, amely alapján az eladó kötelezettséget vállal az áru szállításáért egészen a megjelölt célállomásig, azonban a vámfizetési kötelezettséget nem vállalja magára.
Ez a paritás különösen fontos az élelmiszerszállítás terén, ahol az áruk gyors romlása és a szigorú szabályozások miatt kiemelten fontos a hatékony és zökkenőmentes logisztikai folyamatok biztosítása.
A DDU paritást gyakran választják olyan esetekben, amikor az eladó képes a szállítmányt a célország határáig eljuttatni, de nincs lokalizált ismerete vagy kapacitása a célország vámkezelési folyamatainak kezelésére.
Élelmiszerszállítás esetén ez különösen hasznos lehet, mivel az eladó biztosítja az áru gyors és hatékony szállítását, míg a vevő, aki jobban ismeri a helyi szabályozásokat és gyakorlatokat, kezeli a vámkezelést, ezzel csökkentve a szállítmány állásidőjét, ami kritikus lehet friss vagy könnyen romló áruk esetében.
DDP paritás jelentése
DDP – Delivered Duty Paid (Leszállítva vámfizetéssel)
Ez az Incoterms előírja, hogy az eladó felelős az áruk vevőnek történő szállításáért. Az eladó felelős továbbá az áruk kikötőbe vagy szállítási terminálba történő szállításáért, a kikötőben történő áruk kirakodásának felügyeletéért, az exportdíjak és nemzetközi szállítási díjak kifizetéséért a kikötőben, valamint az áruk vámkezelésének biztosításáért a célkikötőben.
Az eladó fizeti az import- és vámkezelési díjakat, szállítja az árukat, és felelős minden kockázatért, ami a tranzakció során felmerül ezen pontig.
FAS paritás jelentése
FAS – Free Alongside Ship (Költségmentesen a hajó oldala mellé)
Az eladó felelős az áruk elszállításával és a hajó rakodóterébe történő szállításával kapcsolatos összes díjért és kockázatért. Az átadást követően a vevő felelős a kockázatért, az áruk rakodásának költségéért és gyakorlatilag minden egyébért, ami a szállítmánnyal kapcsolatos.
FOB paritás jelentése
FOB – Free on Board (Költségmentesen a hajó fedélzetére)
Az eladó felelős az áruk szállításával és a szállítási terminálba történő eljuttatásával kapcsolatos összes kockázatért és költségért. Az eladónak gondoskodnia kell az áruk hajóra történő felrakodásáról, valamint az exportengedélyek és a kapcsolódó költségek kezeléséről.
CFR paritás jelentése
CFR – Cost and Freight (Költség és fuvardíj fizetve)
Ez az Incoterms kimondja, hogy az eladó felelős az áruk nemzetközi fuvarozóhoz történő szállításával és a rakodással kapcsolatos összes kockázatért és költségért, valamint az exportengedélyek megszerzéséért és kifizetéséért.
Az eladó felelős továbbá az áruk vevő által meghatározott célkikötőjébe történő szállításának költségéért. A felelősség csak akkor száll át a vevőre, ha az áruk megérkeznek a célkikötőbe.
CIF paritás jelentése
CIF – Cost, Insurance and Freight (Költség, biztosítás és fuvardíj fizetve)
Ez az Incoterms eltér a CFR-től, mivel kimondja, hogy az eladó felelős az áruk tranzitjában keletkező biztosítási költségek fedezéséért.
Fuvarparitások szerepe az adásvételi szerződésekben
A fuvarparitások alapvető elemei az adásvételi szerződéseknek, mivel meghatározzák az áruk szállításával kapcsolatos felelősségeket, költségeket és kockázatokat. A megfelelő fuvarparitás kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres üzleti tranzakciókhoz, mivel ez befolyásolja az áruk szállításának módját, az átvételi pontokat, valamint a vámkezelési és egyéb kötelezettségeket.
Egyszerű a használatuk
„Az Incoterms egy specializált ismeretanyag”
– mondja Andy Dyer, az AFS Logistics szállítmányozási igazgatója.
„A vevőnek és az eladónak meg kell egyeznie a feltételekben, így ha az egyik fél nem értelmezi ugyanúgy a szabályokat, konfliktusok adódhatnak.”
Az Incoterms használatának bonyolultságához hozzájárul az is, hogy az értékesítési szerződéskötési folyamat általában más vállalati szereplőket von maga után, mint akik a feltételek betartásáért felelősek lesznek.
Senkit sem köteleznek az Incoterms használatára, és egyes vállalatok úgy döntenek, hogy nem használják őket. Ebben az esetben
„Minden rendben, amíg nincs baj”
– mondja Radhika Mulastanam, az AFS nemzetközi szolgáltatások igazgatója.
A globális szállítás számos aspektusa balul üthet el, beleértve a kikötőben elegendő munkaerő hiányát a rakodás és kirakodás során, a szállítók késedelmes kézbesítését vagy akár a szállítmány vagy a jármű útközbeni sérülését.
„Ezért fontos, hogy legyenek előre meghatározott feltételek az előre nem látható problémák vagy konfliktusok kezelésére”
– mondja Dyer.
Összefoglalva, az Incoterms nemzetközi kereskedelmi szabályok egyértelműsítik a vevők és eladók felelősségét, és segítenek minimalizálni a vitákat és félreértéseket. Bár az Incoterms használata összetett lehet, és a vállalatok belső kommunikációjától is függ, alapvető fontosságúak a globális kereskedelem zökkenőmentes működéséhez.
A vállalatoknak érdemes időt és energiát fordítani az Incoterms megértésére és alkalmazására, hogy elkerüljék a potenciális konfliktusokat és minimalizálják a nemzetközi szállítmányozási kockázatokat. A megfelelő Incoterms kiválasztása és alkalmazása elősegíti a hatékony és sikeres nemzetközi kereskedelmet, ami mind a vevők, mind az eladók számára előnyös.
Hogyan befolyásolják az Incoterms feltételek a szállítási költségeket
Amikor Incoterms feltételeket választunk egy szerződéshez, egy régi közmondás érvényesül: azt kapjuk, amit kialkudtunk.
Például az Ex-Works (EXW) szabály szerinti áruk vásárlása vagy a Delivered at Place Unloaded (DPU) nagyon különböző költségeket eredményezhet a vevő és az eladó számára.
Egy másik fontos szempont, amit az eladóknak és a vevőknek is érdemes megvizsgálni, az a szállítási költségek és a teendők, mint például a rakodás, a kirakodás és az áru csomagolása elosztása. A teherautózás, az óceánjáró és a vasúti költségek együttes értéke jelentősen befolyásolhatja a szállított áru teljes költségét.
Bár az eladó vagy a vevő kevesebbet fizethet egy nemzetközi szállítmányért a szállítási költségek elosztása alapján, annak eldöntése, hogy melyik fél képes a leggyorsabb, legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb szállítás megszervezésére, költségmegtakarításon túli hatásokkal is járhat.
A cél az, hogy a globálisan szállított termék időben és sérülésmentesen jusson el a végfelhasználóhoz. A szabályok keretet biztosíthatnak, de nem azon szakértelmet, amely kiválasztja a legjobb szolgáltatókat annak biztosítására, hogy a rakomány eljusson a kiindulási kikötőbe és készen álljon a célkikötőben történő feldolgozásra.
Vámkezelés és fuvarparitások
A nemzetközi szállítmányozás során a vámkezelés jelentős kihívást jelenthet. A fuvarparitások, különösen a DDP (Delivered Duty Paid), fontos szerepet játszanak, mivel ezek határozzák meg, hogy melyik fél felelős a vámkezelési eljárásokért és költségekért. A helyes fuvarparitás kiválasztása segíthet elkerülni a felesleges késedelmeket és költségeket, valamint biztosítja, hogy az áruk zökkenőmentesen haladjanak át a vámhatóságokon.
Export és Import a fuvarparitások tükrében
Az exportáló és importáló vállalatok számára alapvető fontosságú a fuvarparitások és az Incoterms szabályok ismerete. Ezek a szabályok nem csak a szállítási költségeket és kockázatokat osztják meg, hanem befolyásolják az áruk átvételének helyét, az export-import dokumentáció kezelését, valamint a vámkezelési folyamatokat is. Az egyes fuvarparitások különböző mértékben osztják meg az eladó és a vevő között a felelősséget, ami alapvetően befolyásolja a kereskedelmi tranzakciók kimenetelét.
Globális körülmények
Milyen globális körülmények befolyásolják az Incoterms feltételeket?
Az elmúlt évek során a nemzetközi szállításnak számos kihívással kellett szembenéznie, a kikötői torlódásoktól kezdve egészen az ukrajnai háborúig.
„Bár a globális zavargások más kihívásokat is eredményezhetnek a nemzetközi szállítók számára, az Incoterms feltételek használatára valószínűleg nem lesz hatással”
– jegyzi meg Maren Corbett, a Kuehne + Nagel műveleti átalakításának igazgatója.
Mulastanam ezt a példát osztja meg:
„Amikor több évvel ezelőtt egy cunami sújtotta a térséget, új autókat tartottak vissza egy japán kikötőben, mert a körülmények fizikailag lehetetlenné tették az autók kézbesítését. Ha a cunami a hajón lévő autók helyett azok kirakodása közben következik be, a költségek elosztása az Incoterms alapján más lett volna.”
„A célországok pénzügyi instabilitása befolyásolhatja az Incoterms használatát”
– mondja Corbett.
„Például az összes Venezuelába irányuló szállítmányt C-feltételek mellett kell mozgatni a pénznem-ingadozások miatt.”
Az Incoterms feltételek alapvető keretet biztosítanak a költség, a kockázat és a feladatok elosztásához a globális szállítmányok esetén. Azonban a feltételek változnak, zavaróak lehetnek, és csak akkor alkalmazhatók, ha mind az eladó, mind a vevő egyetért. A szállítóknak érdemes időről időre áttekinteniük a szabályokat a változások miatt, és kétségeik esetén együttműködni egy harmadik féllel, amely specializálódik a globális szállításra.
Incoterms GYIK
Az alábbiakban olyan gyakori kérdésekkel foglalkozunk, amelyek a szállítókat az Incoterms-szel kapcsolatban foglalkoztatják.
Módosíthatók-e az Incoterms-ek? Igen, a felek a gyakorlatban kiegészíthetik vagy módosíthatják a választott Incoterms-szabályt. Az Incoterms egy mindkét fél által ismert, kész feladat- és költségmegosztás, amelyre a felek a megállapodásukban hivatkoznak; ha valamelyik pontot másként szeretnék, azt a megállapodásban külön kiírhatják. A kockázat az, hogy minél jobban eltérnek a szabály szokásos tartalmától, annál kevésbé lesz egyértelmű, mit is jelent a paritás.
Az oldal tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a szakmai tanácsot. Egy konkrét ügyletnél, különösen nagyobb értéknél, érdemes szakemberrel átnézetni a megfogalmazást.
Módosíthatók-e az Incoterms-ek, és miért térnek el tőlük a felek?
A tizenegy Incoterms-szabály nem fed le minden helyzetet. A szabályok hivatalos szövegét és magyarázatát a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala teszi közzé. Tipikus okok az eltérésre:
- a rakodás a gyakorlatban máshogy történik, mint ahogy a szabály feltételezi;
- a felek egy költséget (például a lerakást vagy a terminálköltséget) meg akarnak osztani;
- a vevő szeretné, ha az eladó egy olyan feladatot is elvégezne, ami a szabály szerint a vevőé.
Gyakori eltérések a gyakorlatban
EXW felrakással
Az EXW szerint az eladó csak rendelkezésre bocsátja az árut, a felrakás a vevő dolga. A valóságban gyakran az eladó targoncája rakja fel az árut. Ha a felek ezt EXW mellett így szeretnék, írják ki, vagy válasszák inkább az FCA-t, amely a saját telephelyen történő átadásnál eleve felrakással számol.
DAP lerakással
A DAP-nál az áru a vevő telephelyén, lerakásra készen érkezik, a lerakás a vevőé. Ha az eladó a lerakást is vállalja, arra a DPU szabály való. Ha mégis DAP-nál maradnak, a lerakást külön mondatban érdemes rögzíteni.
DDP bizonyos költségek nélkül
Nemzetközi szállításnál előfordul, hogy az eladó vállalja az importvámkezelést, de az import-áfát nem. Ezt a felek egyértelműen kiírhatják, például: „DDP [cím], Incoterms 2020, az import-áfát a vevő fizeti.” Ilyen esetben különösen fontos szakember bevonása, mert a vámkezelés és az adózás részleteit is érinti.
Költségmegosztás a célállomáson
Konténeres szállításnál gyakori, hogy a kikötői vagy terminálköltségek egy részét a felek megosztják. Ezt tételesen érdemes felsorolni, hogy ne a számla érkezésekor derüljön ki, ki mit fizet.
Így rögzítse az eltérést: 5 pontos ellenőrzőlista
- Írja ki a paritást, a pontos helyet és a változatot (például „FCA [cím], Incoterms 2020”).
- Az eltérést külön, egyértelmű mondatban fogalmazza meg: ki, mit, hol és kinek a költségén végez.
- Ne használjon saját kitalált rövidítést (például „EXW felrakva” kiegészítés nélkül), mert ezeket a felek másként értelmezhetik.
- Ellenőrizze, hogy az eltérés nem mond-e ellent a paritás más pontjainak, például a kockázat átszállásának helyének.
- Tájékoztassa a fuvarozót vagy a szállítmányozót is, mert a rakodási és fizetési feladatok az ő munkáját is érintik.
Mikor jobb inkább másik paritást választani?
Ha az eltérés a szabály lényegét érinti (például EXW, de az eladó szervezi a fuvart), akkor valószínűleg nem a jó paritást választották. Ilyenkor érdemes olyan szabályt keresni, amely eleve a kívánt feladatmegosztást írja le. A paritások összevetését az Incoterms fuvarparitások oldalon, a belföldi választást ezen az oldalon találja.
A fuvar megszervezésénél figyelembe vesszük a felek által megadott paritást és annak kiegészítéseit is. Ha nemzetközi szállítást tervez, nézze meg nemzetközi fuvarozás szolgáltatásunkat.
Kötelező-e az Incoterms? Nem érvényes automatikusan minden adásvételre. A gyakorlatban akkor alkalmazandó, ha az eladó és a vevő a megállapodásában kifejezetten hivatkozik rá, például így: „FCA Budapest, Incoterms 2020”. Ha nincs ilyen hivatkozás, a szállítási feladatok és költségek megosztása a felek egyéb megállapodásától és a körülményektől függ.
Ez az oldal tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a szakmai tanácsadást. Hogy egy konkrét ügyletben mi az irányadó, arról szakembertől érdemes tanácsot kérni.
Mi az Incoterms valójában?
Az Incoterms egy nemzetközileg elterjedt szabálygyűjtemény, amely tizenegy háromjegyű rövidítésben (például EXW, FCA, DAP) foglalja össze, hogy adásvételnél ki mit intéz a szállítás során:
- hol és mikor adja át az eladó az árut;
- mikor száll át a vevőre az áru elvesztésének vagy sérülésének kockázata;
- ki szervezi és fizeti a fuvart, a biztosítást;
- ki intézi a kiviteli és a behozatali vámkezelést.
A szabályokat nagyjából tízévente frissítik. A jelenleg érvényes kiadás az Incoterms 2020; a következő változat előkészítése elindult, de megjelenési ideje nincs rögzítve. A szabályok hivatalos forrása a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala. A paritások részletes bemutatását az Incoterms fuvarparitások oldalon találja.
Kötelező-e az Incoterms? Mikor alkalmazandó a gyakorlatban?
Az Incoterms a felek választásán múlik. Akkor válik az ügylet részévé, ha:
- a felek a megrendelésben, visszaigazolásban, ajánlatban vagy más megállapodásban megnevezik a paritást;
- megadják a helyet, amelyre a paritás vonatkozik;
- lehetőleg a változatot is feltüntetik (például Incoterms 2020).
Ha a felek csak annyit írnak, hogy „franco”, „szállítással” vagy „gyári átvétel”, az nem Incoterms-hivatkozás, és könnyen eltérően értelmezhető. Ilyenkor érdemes a megfelelő paritást kiírni.
Mit nem rendez az Incoterms?
Gyakori tévedés, hogy a paritás mindent eldönt. Nem dönti el:
- az áru árát és a fizetési feltételeket;
- hogy az áru mikor kerül a vevő tulajdonába;
- mi történik, ha valamelyik fél nem teljesít, vagy vitás helyzet alakul ki;
- a fuvarozóval kötött megállapodás tartalmát (a fuvarozó feladatai a fuvarmegbízásból és a fuvarokmányból derülnek ki).
Ezekről a feleknek külön kell megállapodniuk, és ebben is érdemes szakember segítségét kérni.
Eltérhetnek-e a felek a szabálytól?
A gyakorlatban igen: a választott paritást kiegészíthetik vagy egyes pontjain módosíthatják. Hogy ez hogyan működik, és mire kell figyelni, azt külön oldalon mutatjuk be.
Belföldön is használható?
Igen. A 2010-es változat óta az Incoterms kifejezetten belföldi ügyletekben is használható, ilyenkor a vámkezelési feladatok nem merülnek fel. Hogy belföldi szállításnál melyik paritás a célszerű, azt ezen az oldalon írtuk le.
Gyakorlati tanácsok
- Minden ajánlatban és megrendelésben tüntesse fel a paritást, a helyet és a változatot.
- Ha régi mintadokumentumot használ, ellenőrizze, nem egy korábbi változatra hivatkozik-e.
- A fuvarmegbízásban is jelezze a paritást, mert ebből derül ki a fuvarozó vagy a szállítmányozó számára, kinek számlázza a költségeket.
- Nagyobb értékű vagy új partnerrel kötött ügyletnél kérjen szakmai tanácsot a megfogalmazáshoz.
- A számlán is tüntesse fel a paritást, mert a vámkezelésnél és a statisztikai adatszolgáltatásnál is szükség lehet rá; erről külön oldalon írtunk.
Szállításszervezésnél figyelembe vesszük a felek által megadott paritást. Ha nemzetközi vagy belföldi szállítást tervez, nemzetközi fuvarozás szolgáltatásunkat ajánljuk.
Az Incoterms megjelölése a kereskedelmi számlán önmagában nem kötelező, de erősen ajánlott. A paritásból derül ki, mely költségek (fuvar, biztosítás, rakodás) vannak benne az áru árában, és ez a vámérték megállapításához, az importnyilatkozathoz és a havi statisztikai adatszolgáltatáshoz is kell. Ha a számlán nincs paritás, a vámkezelésnél ezt utólag kell tisztázni, ami késést okozhat.
Az oldal tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a szakmai tanácsot. A szabályok hivatalos forrása a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala.
Miért fontos az Incoterms megjelölése a számlán?
1. A vámérték miatt
Importnál a vám alapja a vámérték: az áru ára, hozzáadva az Európai Unió határáig felmerült fuvar- és biztosítási költséget. Ha a számla EXW vagy FCA paritással készült, a fuvarköltség nincs az árban, ezért azt külön kell igazolni és hozzáadni. CIF vagy CIP paritásnál a fuvar és a biztosítás már benne van. A paritás nélkül a vámügyintéző nem tudja megállapítani, mit kell még hozzászámolni. Erről bővebben: a vám és járulékainak megfizetése.
Az Uniós Vámkódex szerint a vámérték alapja az ügyleti érték, vagyis a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár. Ha a számlázott ár a rendeltetési helyig tartalmazza a fuvart (például DAP vagy CIP paritásnál), az uniós belépési hely utáni fuvarrész levonható a vámértékből, feltéve, hogy a számlán külön kimutatják.
2. A vámáru-nyilatkozat miatt
Az importnyilatkozatban jellemzően meg kell adni a szállítási feltételt is. Ha ez a számlán szerepel, a vámkezelés gyorsabb, és kisebb az esélye annak, hogy a vámhatóság kiegészítést kér.
3. A statisztikai adatszolgáltatás miatt
Az unión belüli áruforgalomról szóló havi INTRASTAT-jelentés is kéri a szállítási feltételt. A részleteket az INTRASTAT-oldalon találja.
4. A felek közötti egyértelműség miatt
A számla gyakran az egyetlen okmány, amelyet a vevő könyvelése, a szállítmányozó és a vámügyintéző is lát. Ha a paritás rajta van, mindenki ugyanabból indul ki, ki fizeti a fuvart és hol száll át a kockázat.
Hogyan szerepeljen az Incoterms megjelölése a számlán?
- A paritás rövidítése: például FCA, DAP, CIP.
- A pontos hely: nemcsak a város, hanem lehetőleg a cím vagy a rakodási pont (például „FCA Győr, [cím]”).
- A változat: például „Incoterms 2020”, hogy ne legyen kérdés, melyik kiadásra gondolnak.
- A költségek bontása, ha szükséges: ha a számla végösszege fuvart vagy biztosítást is tartalmaz, érdemes ezeket külön sorban feltüntetni.
Példa: „DAP Budapest, [cím], Incoterms 2020”. A feladó okmányainak teljes listáját a feladó okmányairól szóló oldalon gyűjtöttük össze.
Mikor különösen fontos az Incoterms megjelölése?
- Harmadik országból érkező árunál: itt a vámérték és a vámáru-nyilatkozat miatt szinte nélkülözhetetlen.
- Ha az ár biztosítást is tartalmaz: CIF vagy CIP paritásnál a biztosítás költsége is a vámérték része, ezért látszania kell, hogy benne van-e az árban.
- Részszállításoknál: ha egy megrendelés több fuvarral érkezik, mindegyik számlán ugyanazt a paritást érdemes feltüntetni.
- Ha a fuvart a vevő szervezi: EXW vagy FCA paritásnál a fuvarszámla a vevőhöz érkezik, és a vámkezeléshez ezt is csatolni kell.
Ezekben az esetekben az Incoterms megjelölése a számlán időt takarít meg, mert a vámügyintézőnek nem kell utólag bekérnie a hiányzó adatot.
Gyakori hibák
- A számlán más paritás szerepel, mint a megrendelésben vagy a fuvarmegbízásban.
- Hiányzik a helység, így nem derül ki, hol történik az átadás.
- Nem Incoterms-kifejezés szerepel (például „franco”, „szállítással”), amelyet a felek eltérően értelmezhetnek.
- A fuvarköltség benne van az árban, de ez a paritásból nem derül ki.
Ha a számlán más paritás szerepel, mint az adásvételi szerződésben, a vámkezelésnél kérdés lesz, melyik az irányadó. Célszerű ezért a számlát a szerződés alapján kiállítani, és eltérés esetén a számlát helyesbíteni.
Milyen egyéb adatok legyenek a kereskedelmi számlán?
Nemzetközi szállításnál a kereskedelmi számla akkor segíti a vámkezelést, ha a paritás mellett a következő adatok is szerepelnek rajta:
- az áru pontos, kereskedelmi megnevezése és vámtarifaszáma;
- mennyiség, darabszám, csomagolási egységek száma;
- egységár, összérték és pénznem;
- a feladó és a címzett EORI-száma, ha harmadik országos forgalomról van szó;
- fizetési feltételek és a szerződés vagy megrendelés száma.
Minél teljesebb a számla, annál kisebb az esélye, hogy a vámhatóság kiegészítő iratot kér.
Szállítás és vámkezelés
A paritások összevetését az Incoterms fuvarparitások oldalon, a vámkezelés részleteit a vámügyintézés oldalon találja.
Melyik Incoterms-et érdemes használni belföldön? Belföldi szállításnál is bármelyik Incoterms-szabály használható, de közúti fuvarnál a gyakorlatban hat jön szóba: EXW, FCA, CPT, DAP, DPU és DDP. Az Incoterms 2010 óta kifejezetten belföldi ügyletekre is alkalmazható, a vámkezelési feladatok ilyenkor egyszerűen nem merülnek fel. A választás azon múlik, hol adja át az eladó az árut, ki rendeli meg és fizeti a fuvart, és ki rakodja le az árut a célállomáson.
Az Incoterms-szabályok általános magyarázatát az Incoterms fuvarparitások oldalon találja; ez az oldal csak a belföldi választáshoz ad segítséget. A szabályok hivatalos forrása a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala.
A belföldön leggyakrabban használt paritások
| Paritás | Hol adja át az eladó az árut? | Ki fizeti a fő fuvart? | Mikor jó választás belföldön? |
|---|---|---|---|
| EXW | Saját telephelyén, a vevő rendelkezésére bocsátva, felrakás nélkül | Vevő | Ha a vevő maga szállítja el vagy saját fuvarozóval viteti el, és a felrakást is ő oldja meg |
| FCA | A vevő által megbízott fuvarozónak, a megnevezett helyen (ha a saját telephelyén, felrakva) | Vevő | Ha a vevő szervezi a fuvart, de az eladó rakodja fel az árut |
| CPT | Az első fuvarozónak átadva; a kockázat itt átszáll | Eladó | Ha az eladó szervezi és fizeti a fuvart, de a szállítás kockázata már a vevőé |
| DAP | A vevő telephelyén, a járművön, lerakásra készen | Eladó | Ha az eladó házhoz szállít, a lerakást a vevő végzi |
| DPU | A vevő telephelyén, lerakva | Eladó | Ha az eladó a lerakást is vállalja |
| DDP | A vevő telephelyén, lerakásra készen, minden költséggel | Eladó | Belföldön szinte azonos a DAP-pal, mert vámkezelés nincs; félreértés elkerülésére inkább DAP-ot használjon |
A tengeri és belvízi szállításra szánt FAS, FOB, CFR és CIF paritások közúti szállításhoz nem illenek, mert a kockázat átszállását a hajóhoz kötik. Belföldön is előfordul, hogy valaki „FOB telephely” formában ír, ez azonban könnyen vitára ad okot, hogy mikor és hol száll át a kockázat. Ilyenkor az FCA a megfelelő választás.
Melyik Incoterms-et válassza? 3 kérdés
- Ki szervezi a fuvart? Ha a vevő, akkor EXW vagy FCA. Ha az eladó, akkor CPT, DAP vagy DPU.
- Ki rakodja fel az árut? Ha az eladó telephelyén az eladó targoncája rakodja fel, az FCA a pontosabb, mert EXW-nél a felrakás a vevő feladata.
- Ki rakodja le az árut? Ha az eladó a lerakást is vállalja, DPU; ha a lerakás a vevőé, DAP.
Így rögzítse a paritást a megrendelésen
- Írja ki a paritás rövidítését, a pontos helyet és a változatot, például: „DAP 6000 Kecskemét, Ipari út 1., Incoterms 2020”.
- A helynél ne csak a várost adja meg, hanem a konkrét címet vagy rakodási pontot.
- Ha a szabálytól el szeretnének térni (például EXW, de az eladó rakodja fel az árut), azt írják ki külön mondatban. Erről bővebben: módosíthatók-e az Incoterms-szabályok eltérő megállapodással.
- Az Incoterms nem rendezi a fizetési feltételeket és azt, hogy az áru mikor kerül a vevő tulajdonába; ezekről a feleknek külön kell megállapodniuk.
A konkrét ügyletnél érdemes szakemberrel egyeztetni a paritásról. Ha belföldi vagy nemzetközi közúti szállítást tervez, közúti szállítás oldalunkon tájékozódhat a lehetőségekről. Belföldi fuvarjairól a belföldi fuvarozás oldalon olvashat.
Igen, az Incoterms légi szállítmányozásra is használható, de nem mindegyik szabály. Légi szállításnál a bármely szállítási módra alkalmas hét szabály jön szóba: EXW, FCA, CPT, CIP, DAP, DPU és DDP. A kifejezetten tengeri és belvízi szállításra szánt FAS, FOB, CFR és CIF a légi szállítmányozásban nem ajánlott, mert a kockázat átszállását a hajóhoz kötik.
Az oldal tájékoztató jellegű. A szabályok hivatalos forrása a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala, a légi szállítás lehetőségeit a légi szállítás oldalon mutatjuk be.
Az Incoterms 7 szabálya a légi szállítmányozásban
| Paritás | Hol adja át az eladó az árut? | Ki fizeti a légi fuvart? |
|---|---|---|
| EXW | Saját telephelyén, felrakás nélkül | Vevő |
| FCA | A vevő által megbízott fuvarozónak vagy szállítmányozónak, például a repülőtéri raktárban | Vevő |
| CPT | Az első fuvarozónak; a kockázat itt átszáll | Eladó |
| CIP | Mint a CPT, de az eladó biztosítást is köt | Eladó |
| DAP | A megnevezett rendeltetési helyen, lerakásra készen | Eladó |
| DPU | A megnevezett rendeltetési helyen, lerakva | Eladó |
| DDP | A rendeltetési helyen, importvámkezelve | Eladó |
Melyik paritás illik leginkább a légi szállítmányozáshoz?
- FCA (indulási repülőtér vagy az eladó telephelye): ha a vevő szervezi a légi fuvart, ez a legtisztább megoldás, mert az átadás helye és a kockázat átszállása egyértelmű.
- CPT és CIP (rendeltetési repülőtér): ha az eladó szervezi és fizeti a légi fuvart. A CIP-nél az eladó biztosítást is köt; az Incoterms 2020 ennél a paritásnál magasabb szintű biztosítási fedezetet ír elő, mint a CIF-nél.
- DAP és DPU: ha az eladó a címzett telephelyéig vállalja a szállítást, a légi szakasszal és a közúti utófuvarral együtt.
- EXW: légi exportnál kevésbé praktikus, mert a kiviteli vámkezelés is a vevő feladata lenne, amit külföldről nehéz intézni.
Miért nem jó a FOB és a CIF légi szállítmányozásnál?
A FOB és a CIF szerint a kockázat akkor száll át, amikor az áru a hajó fedélzetére kerül. Repülőgépnél ilyen pont nincs: az árut az eladó jellemzően egy repülőtéri raktárban vagy a szállítmányozónak adja át, jóval a berakodás előtt. Ha a felek mégis FOB-ot írnak, vitás lehet, hogy az áru a raktárban vagy a gépen töltött idő alatt kinek a kockázatára utazik. Ilyenkor az FCA, illetve a CPT vagy CIP a megfelelő választás.
Gyakorlati tanácsok légi szállításhoz
- A paritás mellé írja ki a pontos helyet, például a repülőteret vagy a raktár címét, és az Incoterms változatát.
- Adja meg az áru pontos bruttó tömegét és méreteit, mert a légi fuvardíj a tényleges és a térfogati súly közül a nagyobb alapján számolódik.
- Veszélyes árunál (például lítiumakkumulátorok) külön előírások vonatkoznak a csomagolásra és az okmányokra.
- A légi fuvarlevél nem értékpapír, ezért ha a fizetés okmányokhoz kötött, ezt a felek külön rendezzék.
Hogyan néz ki egy légi szállítás FCA és CPT paritással?
Vegyünk egy budapesti feladót, aki árut küld egy tengerentúli vevőnek:
- FCA Budapest repülőtér: az eladó exportvámkezeli az árut, és átadja a vevő által megbízott légi szállítmányozónak. Innen a légi fuvar, a biztosítás, az importvámkezelés és a kockázat a vevőé.
- CPT rendeltetési repülőtér: az eladó megrendeli és kifizeti a légi fuvart a célrepülőtérig, de a kockázat már a budapesti átadáskor átszáll a vevőre. Ha az áru úton megsérül, a kárt a vevő viseli, ezért neki érdemes biztosítást kötnie, vagy CIP-et kérnie.
A példa azt mutatja, hogy a költség és a kockázat két külön kérdés: a C-csoportnál az eladó tovább fizet, mint ameddig kockázatot visel.
Légi szállítmányozás ajánlatkéréssel
Sürgős vagy nagy értékű szállítmányánál a légi szállítás oldalon talál részleteket, a paritások összevetését az Incoterms fuvarparitások oldalon.
A tulajdonjog átruházás időpontját az Incoterms nem határozza meg. A szabályok csak azt rendezik, hol és mikor adja át az eladó az árut, mikor száll át a vevőre az áru elvesztésének vagy sérülésének kockázata, és ki mit fizet. Hogy az áru mikor kerül a vevő tulajdonába, azt a felek megállapodása és a vonatkozó előírások döntik el, ezért ezt a szerződésben külön érdemes rögzíteni.
Az oldal tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a szakmai tanácsot. A szabályok hivatalos forrása a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Incoterms-oldala, amely maga is kiemeli, hogy az Incoterms a tulajdon átszállásával nem foglalkozik.
A 2026-ban is hatályos Incoterms 2020 tizenegy szabályt tartalmaz. Mindegyik ugyanazokra a kérdésekre ad választ: hol és mikor kell az eladónak átadnia az árut, ki szervezi és fizeti a fuvart, a biztosítást és a vámkezelést, és milyen okmányokat kell átadni. Nem tér ki viszont a tulajdonjogra, a vételár megfizetésére és a vitarendezésre; ezekről a feleknek a szerződésben kell megállapodniuk.
Tulajdonjog átruházás vagy kockázatátszállás: mi a különbség?
A gyakorlatban a két fogalmat sokan összemossák, pedig mást jelentenek:
- Kockázat átszállása: attól a ponttól a vevő viseli, ha az áru elvész vagy megsérül. Ezt az Incoterms-szabály pontosan meghatározza.
- Tulajdonjog átruházás: az a pillanat, amikor az áru a vevő tulajdonába kerül. Ezt a felek megállapodása rendezi; lehet, hogy egybeesik az átadással, de az is előfordul, hogy az áru a teljes vételár kifizetéséig az eladóé marad.
Ha például egy DAP paritású szállítmány útközben megsérül, az Incoterms alapján az eladó viseli a kockázatot, függetlenül attól, hogy a felek szerint a tulajdon mikor száll át.
Hol száll át a kockázat az egyes Incoterms-szabályoknál?
| Paritás | A kockázat átszállásának pontja |
|---|---|
| EXW | Amikor az eladó az árut a telephelyén a vevő rendelkezésére bocsátja |
| FCA | Amikor az árut átadja a vevő által megbízott fuvarozónak |
| CPT, CIP | Amikor az árut átadja az első fuvarozónak |
| DAP | A rendeltetési helyen, lerakásra készen |
| DPU | A rendeltetési helyen, lerakás után |
| DDP | A rendeltetési helyen, importvámkezelve, lerakásra készen |
| FAS | Amikor az áru a hajó mellé kerül a berakodási kikötőben |
| FOB, CFR, CIF | Amikor az áru a hajó fedélzetére kerül a berakodási kikötőben |
A paritások részletes leírását az Incoterms fuvarparitások oldalon találja.
Hogyan rendezzék a felek a tulajdonjog átruházás kérdését?
- A megrendelésben vagy a szerződésben írják ki külön, mikor kerül az áru a vevő tulajdonába (például az átadáskor vagy a teljes kifizetéskor).
- Ha a tulajdon a kifizetésig az eladónál marad, ezt egyértelműen fogalmazzák meg, és gondolják végig, mi történik, ha az áru közben megsérül.
- Ellenőrizzék, hogy a biztosítás a kockázat átszállásától a megfelelő félre szól-e.
- Nagyobb értékű vagy új partnerrel kötött ügyletnél kérjenek szakmai tanácsot a megfogalmazáshoz.
Miért számít ez a szállításnál?
A fuvarozó és a szállítmányozó a megbízója utasításai szerint dolgozik, és a paritásból derül ki, ki a megbízó és ki fizeti a fuvart. Kárügyben viszont azt kell tudni, kinek a kockázatára utazott az áru. Ezért a fuvarmegbízásban is érdemes feltüntetni a paritást, és a szállítmányra illő biztosítást kötni.
Az átadás fuvarozásnál sokszor okmányokhoz kötődik. Tengeri szállításnál a hajóraklevél (B/L) értékpapír jellegű okmány, amelynek átruházása az árura vonatkozó rendelkezési jogot is átviheti. Közúti fuvarnál a CMR-fuvarlevél nem értékpapír: csak a fuvarozási szerződést bizonyítja, a tulajdont nem.
Tipikus félreértések
- „FOB-nál a hajón már a vevőé az áru.” A FOB csak azt mondja meg, hogy a kockázat a fedélzetre kerüléskor száll át; a tulajdon kérdését nem.
- „DDP-nél a tulajdon a vámkezeléskor száll át.” A DDP az eladó feladatait és költségeit írja le; a tulajdon átszállását ez sem rendezi.
- „Aki a fuvart fizeti, azé az áru.” A fuvardíj megfizetése a költségmegosztás része, a tulajdonhoz nincs köze.
- „A számlán szereplő paritás mindent eldönt.” A paritás a szállítási feladatokat rendezi; a fizetési feltételeket és a tulajdon átszállását külön kell rögzíteni.
Szállításszervezés a paritás szerint
A fuvart a felek által megadott paritás szerint szervezzük. Nemzetközi szállításhoz a nemzetközi fuvarozás oldalon talál részleteket.
