Tartalomjegyzék
Az Incoterms a fuvarparitás meghatározására szolgáló nemzetközi szabvány, egy sor nemzetközi szabály, amely a leggyakrabban használt kereskedelmi kifejezéseket értelmezi. Az Incoterms alkalmazása az értékesítési és vásárlási szerződésekre megkönnyíti a globális kereskedelmet és segíti a különböző országokban működő partnereket abban, hogy megértsék egymást.
A globális üzletkötés bonyolult lehet. Több érdekelt féllel, többféle szállítási mód gyakran szükséges egy termék mozgatásához, és a vámeljárásoknak való megfelelésre, a szállítóknak sok részletet kell tisztázniuk, mielőtt egy szállítmányt berakodnak egy hajóra.
Itt jönnek képbe az Incoterms szabályok. Ezek a szabályok útmutatóként szolgálnak a globális áruszállítás számos aspektusához, de elsősorban arra irányulnak, hogy a szállítmány eladójának és vevőjének kötelezettségeit a költségekkel és a kockázattal kapcsolatban kezeljék a berakodásig és a tranzit során.
A globalizáció korában, amikor a nemzetközi kereskedelem egyre nagyobb szerepet játszik a világgazdaságban, elengedhetetlen a kereskedelmi tranzakciók alapjait képező fogalmak tisztázása. Ezen alapfogalmak egyike a fuvarparitás, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az áruk határokon átnyúló szállításában. De mit is jelent pontosan a fuvarparitás, és miért olyan fontos a nemzetközi kereskedelemben?
A fuvarparitás, más néven szállítási feltétel, egy előre meghatározott kereskedelmi kifejezés, amely az eladó és a vevő közötti áruk szállításával kapcsolatos kötelezettségeket, költségeket és kockázatokat határozza meg. Ezek a feltételek nem csak hogy elősegítik a zökkenőmentes és hatékony üzleti tranzakciókat, de világszerte egységesítik a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat is, lehetővé téve a kereskedők számára, hogy pontosan megértsék és előre kalkulálják a szállítási folyamat során felmerülő kötelezettségeiket.
Az Incoterms, vagyis a Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek, egy globálisan elismert szabvány, amely a fuvarparitásokat részletezi, és segít tisztázni az eladók és vevők közötti felelősségmegosztást a nemzetközi szállítási folyamatokban. Ebben a cikkben részletesen is bemutatjuk az Incoterms különböző típusait, és hogy ezek hogyan alkalmazhatók a gyakorlatban a sikeres és zökkenőmentes nemzetközi kereskedelmi tranzakciók érdekében.
Incoterms paritások
Az „Incoterms” kifejezés a nemzetközi kereskedelmi feltételek tömör megfogalmazása. Először 1936-ban használták annak a 11 szabálynak a leírására, amelyek meghatározzák az egyes felek felelősségét a nemzetközi ügyletekben.
„Az Incoterms lehetővé teszi a szabványosított technológia alkalmazását és kiküszöböli a nyelvi kifejezések következetlenségének kockázatát”
– mondja Phil Denning, a Kuehne + Nagel amerikai tengeri logisztikai és műveleti alelnöke.
„Ezenkívül egyértelműen meghatározzák az eladó és a vevő költség- és kockázatfelelősségét, valamint a vámeljárásért, az első és utolsó mérföld szállításáért és a biztosítási fedezetért való felelősség hozzárendelését.”
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 1936-ban tette először közzé az Incoterms szabályokat, és a szabályokat körülbelül ötévente frissítik. A legutóbbi változtatásokat 2020-ban hajtották végre.
A szállítók számára jó ötlet rendszeresen frissíteni az Incoterms ismereteket annak érdekében, hogy mindig naprakészek legyenek a legfrissebb változásokkal és előírásokkal kapcsolatban. Az Incoterms alkalmazása előnyöket és hátrányokat is magával hozhat, valamint bizonytalanságot is okozhat.
EXW – Ex Works (üzemből)
Amikor az árukat értékesítik, az eladó felelős a csomagolásért és az áruk elérhetővé tételéért a vevő számára. A vevő felelős az áruk átvételéért és minden, a szállítással, exportálással és importálással kapcsolatos költségért. Az eladó nem vállal felelősséget az árukért, miután a vevőt értesítették, hogy azok átvehetők.
FCA – Free Carrier (Költségmentesen a fuvarozónak átadva)
Az eladó felelős az áruk elérhetővé tételéért egy előre megegyezett helyen, mint például egy raktár vagy szállítási terminál. Ha az árukat nemzetközi szállítás előtt meg kell mozgatni, az eladó felelős a szállítás megszervezéséért és kifizetéséért, valamint az áruk vevő által választott szállítási eszközre történő felrakodásáért.
Az eladó felelős továbbá az exportra történő áruvámkezelésért és az exportdíjak kifizetéséért. Ekkor a vevő vállalja a felelősséget az árukért, és a szállításra történő felrakodást követően a fuvarlevéllel kell ellátnia az eladót.
CTP – Carriage Paid To (Szállítás fizetve a meghatározott rendeltetési helyig)
Az eladó felelős az áruk csomagolásáért és szállításáért a nemzetközi fuvarozóhoz, az export és vám költségek fedezéséért, valamint a nemzetközi szállításért.
Bár az eladó fizeti a nemzetközi szállítás költségét, a veszteség vagy kár felelőssége a vevőre hárul, miután az áruk átadásra kerültek a nemzetközi fuvarozónak.
CIP – Carriage and Insurance Paid to (Szállítás és biztosítás fizetve)
A CTP szabályban foglaltakon túl a CIP Incoterms előírja, hogy az eladónak fedeznie kell az áruk tranzitjára vonatkozó biztosítási díjakat. Egyes vállalatok úgy döntenek, hogy a biztosítást az áruk értékének 110%-ára fedezik. Azonban az eladó és a vevő megállapodhatnak a szállítmányra vonatkozó konkrét biztosítási összegben is.
DAP – Delivered at Place (Helyszínre leszállítva)
Ez a szabály kimondja, hogy az eladó felelős az áruk egy előre megegyezett helyre történő szállításáért, a kivitelre és szállításra felmerülő összes költség és kockázat viseléséért, valamint a szállítás során felmerülő kockázatokért egészen addig, amíg az áruk el nem jutnak a vevő által kiválasztott célállomásra.
Ekkor minden felelősség a vevőre száll, beleértve az áruk kirakodásának költségeit és folyamatát, valamint az importvámok, adók és vámkezelési díjak kifizetését.
DPU – Delivered at Place Unloaded (Helyszínre szállítva, kirakodva)
Amikor a szállítmány megérkezik a célállomásra, az eladó felelős az áruk kirakodásához szükséges erőforrások biztosításáért a vevő számára. Miután az összes áru kirakodásra került, a vevő felelős az importvámok, adók és vámkezelési díjak kifizetéséért.
DDU – Delivered Duty Unpaid (Vámfizetés nélkül leszállítva)
Az Incoterms szabályok között a DDU, vagyis a Delivered Duty Unpaid (Vámfizetés Nélkül Leszállítva) egy olyan kereskedelmi feltétel, amely alapján az eladó kötelezettséget vállal az áru szállításáért egészen a megjelölt célállomásig, azonban a vámfizetési kötelezettséget nem vállalja magára.
Ez a paritás különösen fontos az élelmiszerszállítás terén, ahol az áruk gyors romlása és a szigorú szabályozások miatt kiemelten fontos a hatékony és zökkenőmentes logisztikai folyamatok biztosítása.
A DDU paritást gyakran választják olyan esetekben, amikor az eladó képes a szállítmányt a célország határáig eljuttatni, de nincs lokalizált ismerete vagy kapacitása a célország vámkezelési folyamatainak kezelésére.
Élelmiszerszállítás esetén ez különösen hasznos lehet, mivel az eladó biztosítja az áru gyors és hatékony szállítását, míg a vevő, aki jobban ismeri a helyi szabályozásokat és gyakorlatokat, kezeli a vámkezelést, ezzel csökkentve a szállítmány állásidőjét, ami kritikus lehet friss vagy könnyen romló áruk esetében.
DDP – Delivered Duty Paid (Leszállítva vámfizetéssel)
Ez az Incoterms előírja, hogy az eladó felelős az áruk vevőnek történő szállításáért. Az eladó felelős továbbá az áruk kikötőbe vagy szállítási terminálba történő szállításáért, a kikötőben történő áruk kirakodásának felügyeletéért, az exportdíjak és nemzetközi szállítási díjak kifizetéséért a kikötőben, valamint az áruk vámkezelésének biztosításáért a célkikötőben.
Az eladó fizeti az import- és vámkezelési díjakat, szállítja az árukat, és felelős minden kockázatért, ami a tranzakció során felmerül ezen pontig.
FAS – Free Alongside Ship (Költségmentesen a hajó oldala mellé)
Az eladó felelős az áruk elszállításával és a hajó rakodóterébe történő szállításával kapcsolatos összes díjért és kockázatért. Az átadást követően a vevő felelős a kockázatért, az áruk rakodásának költségéért és gyakorlatilag minden egyébért, ami a szállítmánnyal kapcsolatos.
FOB – Free on Board (Költségmentesen a hajó fedélzetére)
Az eladó felelős az áruk szállításával és a szállítási terminálba történő eljuttatásával kapcsolatos összes kockázatért és költségért. Az eladónak gondoskodnia kell az áruk hajóra történő felrakodásáról, valamint az exportengedélyek és a kapcsolódó költségek kezeléséről.
CFR – Cost and Freight (Költség és fuvardíj fizetve)
Ez az Incoterms kimondja, hogy az eladó felelős az áruk nemzetközi fuvarozóhoz történő szállításával és a rakodással kapcsolatos összes kockázatért és költségért, valamint az exportengedélyek megszerzéséért és kifizetéséért.
Az eladó felelős továbbá az áruk vevő által meghatározott célkikötőjébe történő szállításának költségéért. A felelősség csak akkor száll át a vevőre, ha az áruk megérkeznek a célkikötőbe.
CIF – Cost, Insurance and Freight (Költség, biztosítás és fuvardíj fizetve)
Ez az Incoterms eltér a CFR-től, mivel kimondja, hogy az eladó felelős az áruk tranzitjában keletkező biztosítási költségek fedezéséért.
A fuvarparitások alapvető elemei az adásvételi szerződéseknek, mivel meghatározzák az áruk szállításával kapcsolatos felelősségeket, költségeket és kockázatokat. A megfelelő fuvarparitás kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres üzleti tranzakciókhoz, mivel ez befolyásolja az áruk szállításának módját, az átvételi pontokat, valamint a vámkezelési és egyéb kötelezettségeket.
„Az Incoterms egy specializált ismeretanyag”
– mondja Andy Dyer, az AFS Logistics szállítmányozási igazgatója.
„A vevőnek és az eladónak meg kell egyeznie a feltételekben, így ha az egyik fél nem értelmezi ugyanúgy a szabályokat, konfliktusok adódhatnak.”
Az Incoterms használatának bonyolultságához hozzájárul az is, hogy az értékesítési szerződéskötési folyamat általában más vállalati szereplőket von maga után, mint akik a feltételek betartásáért felelősek lesznek.
Senkit sem köteleznek az Incoterms használatára, és egyes vállalatok úgy döntenek, hogy nem használják őket. Ebben az esetben
„Minden rendben, amíg nincs baj”
– mondja Radhika Mulastanam, az AFS nemzetközi szolgáltatások igazgatója.
A globális szállítás számos aspektusa balul üthet el, beleértve a kikötőben elegendő munkaerő hiányát a rakodás és kirakodás során, a szállítók késedelmes kézbesítését vagy akár a szállítmány vagy a jármű útközbeni sérülését.
„Ezért fontos, hogy legyenek előre meghatározott feltételek az előre nem látható problémák vagy konfliktusok kezelésére”
– mondja Dyer.
Összefoglalva, az Incoterms nemzetközi kereskedelmi szabályok egyértelműsítik a vevők és eladók felelősségét, és segítenek minimalizálni a vitákat és félreértéseket. Bár az Incoterms használata összetett lehet, és a vállalatok belső kommunikációjától is függ, alapvető fontosságúak a globális kereskedelem zökkenőmentes működéséhez.
A vállalatoknak érdemes időt és energiát fordítani az Incoterms megértésére és alkalmazására, hogy elkerüljék a potenciális konfliktusokat és minimalizálják a nemzetközi szállítmányozási kockázatokat. A megfelelő Incoterms kiválasztása és alkalmazása elősegíti a hatékony és sikeres nemzetközi kereskedelmet, ami mind a vevők, mind az eladók számára előnyös.
Amikor Incoterms feltételeket választunk egy szerződéshez, egy régi közmondás érvényesül: azt kapjuk, amit kialkudtunk.
Például az Ex-Works (EXW) szabály szerinti áruk vásárlása vagy a Delivered at Place Unloaded (DPU) nagyon különböző költségeket eredményezhet a vevő és az eladó számára.
Egy másik fontos szempont, amit az eladóknak és a vevőknek is érdemes megvizsgálni, az a szállítási költségek és a teendők, mint például a rakodás, a kirakodás és az áru csomagolása elosztása. A teherautózás, az óceánjáró és a vasúti költségek együttes értéke jelentősen befolyásolhatja a szállított áru teljes költségét.
Bár az eladó vagy a vevő kevesebbet fizethet egy nemzetközi szállítmányért a szállítási költségek elosztása alapján, annak eldöntése, hogy melyik fél képes a leggyorsabb, legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb szállítás megszervezésére, költségmegtakarításon túli hatásokkal is járhat.
A cél az, hogy a globálisan szállított termék időben és sérülésmentesen jusson el a végfelhasználóhoz. A szabályok keretet biztosíthatnak, de nem azon szakértelmet, amely kiválasztja a legjobb szolgáltatókat annak biztosítására, hogy a rakomány eljusson a kiindulási kikötőbe és készen álljon a célkikötőben történő feldolgozásra.
A nemzetközi szállítmányozás során a vámkezelés jelentős kihívást jelenthet. A fuvarparitások, különösen a DDP (Delivered Duty Paid), fontos szerepet játszanak, mivel ezek határozzák meg, hogy melyik fél felelős a vámkezelési eljárásokért és költségekért. A helyes fuvarparitás kiválasztása segíthet elkerülni a felesleges késedelmeket és költségeket, valamint biztosítja, hogy az áruk zökkenőmentesen haladjanak át a vámhatóságokon.
Az exportáló és importáló vállalatok számára alapvető fontosságú a fuvarparitások és az Incoterms szabályok ismerete. Ezek a szabályok nem csak a szállítási költségeket és kockázatokat osztják meg, hanem befolyásolják az áruk átvételének helyét, az export-import dokumentáció kezelését, valamint a vámkezelési folyamatokat is. Az egyes fuvarparitások különböző mértékben osztják meg az eladó és a vevő között a felelősséget, ami alapvetően befolyásolja a kereskedelmi tranzakciók kimenetelét.
Milyen globális körülmények befolyásolják az Incoterms feltételeket?
Az elmúlt évek során a nemzetközi szállításnak számos kihívással kellett szembenéznie, a kikötői torlódásoktól kezdve egészen az ukrajnai háborúig.
„Bár a globális zavargások más kihívásokat is eredményezhetnek a nemzetközi szállítók számára, az Incoterms feltételek használatára valószínűleg nem lesz hatással”
– jegyzi meg Maren Corbett, a Kuehne + Nagel műveleti átalakításának igazgatója.
Mulastanam ezt a példát osztja meg:
„Amikor több évvel ezelőtt egy cunami sújtotta a térséget, új autókat tartottak vissza egy japán kikötőben, mert a körülmények fizikailag lehetetlenné tették az autók kézbesítését. Ha a cunami a hajón lévő autók helyett azok kirakodása közben következik be, a költségek elosztása az Incoterms alapján más lett volna.”
„A célországok pénzügyi instabilitása befolyásolhatja az Incoterms használatát”
– mondja Corbett.
„Például az összes Venezuelába irányuló szállítmányt C-feltételek mellett kell mozgatni a pénznem-ingadozások miatt.”
Az Incoterms feltételek alapvető keretet biztosítanak a költség, a kockázat és a feladatok elosztásához a globális szállítmányok esetén. Azonban a feltételek változnak, zavaróak lehetnek, és csak akkor alkalmazhatók, ha mind az eladó, mind a vevő egyetért. A szállítóknak érdemes időről időre áttekinteniük a szabályokat a változások miatt, és kétségeik esetén együttműködni egy harmadik féllel, amely specializálódik a globális szállításra.
Az alábbiakban olyan gyakori kérdésekkel foglalkozunk, amelyek a szállítókat az Incoterms-szel kapcsolatban foglalkoztatják.
A vámügyintézés egyik legfontosabb és talán legbonyolultabb területe a nemzetközi kereskedelemnek. A vámkezelési folyamat megértése elengedhetetlen mindazok számára, akik külföldről rendelnek vagy szállítanak árukat.
Az üzemanyagárak alakulása meghatározó szerepet játszik mind a gazdaság működésében, mind pedig a mindennapi életünkben. A szállítási költségektől az alapvető fogyasztási cikkek áráig számos területen érezhető hatásuk.
A raklapok nélkülözhetetlen eszközei a mai szállítmányozási és raktározási folyamatoknak, alapvető szerepet játszanak az áruk mozgatásában, tárolásában és biztonságos szállításában világszerte.
A vállalkozások számára elengedhetetlen, hogy tisztában legyenek a nemzetközi kereskedelmet szabályozó vámjogi előírásokkal, így az egyes országokban érvényes vámazonosító számokkal is. Magyarországon és az Európai Unió egész területén két fontos azonosító szám játszik kulcsszerepet a vámkezelési folyamatokban: a VPID szám és az EORI szám.